Takács-Sánta András (1974) ökológus, az ELTE docense - a Társadalomtudományi Karon a humánökológia mesterszak igazgatója, a Természettudományi Karon a Környezettudományi Centrum munkatársa. A helyi ökoközösségeket segítő Kisközösségi Program szakmai vezetője. Korábbi könyve Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai címmel jelent meg a L'Harmattan Kiadónál.

Az ökológiai fenntarthatóság szempontjainak megfelelő kezdeményezések a társadalmi-gazdasági fenntarthatóság feltételeinek híján nem gyakorolnak környezetükre vonzerőt, a résztvevőktől aránytalanul nagy áldozatot követelnek, fennmaradásuk is kétséges. A falvak újjáélesztéséhez, a környezetbarát fejlesztésekhez szükséges feltételek nem adottak, de nem is elérhetetlenek, a kibontakozás egyik legfőbb akadálya az együttműködés hiánya.

A klímaválság ideológiától, vallástól és nemzetiségtől függetlenül mindannyiunkat érint. A hatékony válaszok keresése napjainkban egyre intenzívebben zajlik. De vajon ezek a válaszok nincsenek-e meg már régóta, csak elfeledtük őket?

A tudományos és technikai haladás történelmileg szükségszerű diadalába vetett hit a huszadik század végére súlyos kétségeknek adta át a helyét. A természet legyőzése, a legyőzött természet kifosztása és elpusztítása szemlátomást nem járt az ember felszabadításával. Többé nem a fejlődés áldásaiba vetett bizalom igazolja tetteinket, hanem a beletörődés a dolgok menetének kikerülhetetlenségébe és megváltoztathatatlanságába. A kötet szerzője esszéjében a globalizáció és a napjainkban javában zajló ökológiai katasztrófa kérdéskörét járja körül.

"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia ( Gea ) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is: azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető érdekellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.

avagy a klímaváltozás árnyékában

Andreas ​Malm műve nem csupán egy újabb a hasonló témájú könyvek sorában. Ha Ön eddig még nem győződött meg az éghajlatváltozás veszélyének valósságáról, most döbbenetes felismerés várja. Ha a tudatos környezetvédők közé tartozik, ez
esetben is gondolatébresztő és lélegzetelállító irodalmi élményben lesz része.

Az ember számára a világ már mindig is előzetesen adott, ezt az ember önmagára nézve, életvilágként éli meg, tehát a külvilág és közte levő demarkációs vonal tiszteletben tartása csupán tudatos és szigorú nevelés vagy önnevelés útján eredményezhet egyszerre figyelmes és cselekvőképes magatartást. Ez azonban egyrészt csak keveseknek adatik meg, másrészt - vagy épp azért nem, mert - nem ösztönös, vagyis nem lehet egyszerre életvidám, szabad, találékony és gondoskodó.

Jól tudjuk, hogy a magyar társadalom csak akkor lesz képes sikeres válaszokat adni a 21. század globális kihívásaira, ha széles körben is polgárjogot nyer a fenntarthatóság szemlélete, az élhető természeti és társadalmi környezet megóvásának közös felelőssége. A fenntarthatóságot célként kitűző komplex nevelési munkában kiemelt szerepet játszik az iskola, amelynek – többek között – közvetítenie kell ezt a közös felelősséget a felnövekvő nemzedékek számára.