Szilágyi ​Miklós az elmúlt évtizedben egész sor forráselemző dolgozatot publikált, melyekben halászattal kapcsolatos archivális források, forráscsoportok: birtokigazgatási iratok, vízhasznosítási megállapodások, szerződések, mezővárosi szabályrendeletek, magánjogi és büntetőperek szövegeinek értelmezésére vállalkozott. A szerző az e kötetbe foglalt régebbi és újabb dolgozatainak publikási formájául a forrás és az elemzés együttes közlését választotta. A források és az elemzések a 18. századtól a 20. század első évtizedéig ívelő két évszázadot ölelik fel, így pontosan tükrözik a magyarországi halászat üzemszervezetének és eszközkészletének változási, átalakulási tendenciáit, és sokoldalúan informálnak a halászatot meghatározó közjogi felfogás és a vízhasznosítás ökológiai feltételrendszere koronkénti módosulásairól. A kötet nemcsak a magyar halászat üzemszervezetének és eszközkészletének forrásközlésekre alapuló monografikus összegzéseként, hanem a történeti néprajzot orientáló módszertani javaslatként is hasznosítható.