Hasonló termékek
Az érzelmek filozófiája
Szisztematikus-történeti tanulmányok
A kötet tanulmányai magyar nyelven első alkalommal mutatják be az érzelmek filozófiai értelmezésének néhány lehetőségét, megindokolva ezzel mindjárt azt is, hogy miért van szükség a filozófia bevonására az érzelmek vizsgálatába a pszichológiai, neurológiai s más megközelítések mellett.
Kérdéstilalom
A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.
Válogatott politikai írások
A könyvet ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a francia kultúra és politikai gondolkodás iránt, a szűkebb szakmának éppúgy, mint a nagyközönségnek.
Emlékezés, identitás, diskurzus
Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.
Túlélés és megértés
Ez a kötet alkalmazott filozófiai írások gyűjteménye, melyekben a szerző jelenkorunk társadalmának-kultúrájának hálózatait, diskurzusait esztétikai és etikai összefüggésben szemléli.
Idegen és Más
Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni, mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és jogát).
A jelenkor kritikája
„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.
Homo Creativus
Létezés, élettörténet, kreativitás
Az ember élete során számos egzisztenciális kérdéssel szembesül: az értelem, a végesség, a szabadság, a hitelesség kérdéseivel. Ezekre előbb vagy utóbb valamiféle „választ” kell adnia, amely válaszok eltérő színvonalúak lehetnek. Egy képzeletbeli kontinuum egyik végpontján találhatók a problémás, regresszív, inautentikus válaszok, amelyek adott esetben akár betegség formáját is ölthetik, míg a másik végponton találhatók az „egészséges”, kreatív vagy autentikus válaszok.
Leírás
Amennyiben a szorongás a sötét tartomány megtapasztalásával azonosítható, a Semmivel való szembesülést is a rétegek egyikeként kell meghatározni – s akkor ez a tartomány egyidős az emberiséggel. Ide sorolhatjuk a haláltól való rettegést és a testi fájdalomtól való félelmet is, ezek mind-mind olyan tónusok, amelyek az időtlen emberi tapasztalatok közé sorolhatók. Ám az a fajta feketeség, amelyre Adorno utal, s amely az idő előrehaladtával mind töményebbé, mind ragacsosabb és sötétebb masszává vált, az emberiség történelméből fokozatosan állt elő. Az értelmetlen háborúk, a felgyülemlett erőszak és szenvedés évezredek alatt sűrűsödött össze azzá a megfoghatatlan létminőséggé, amely mintegy ráolvad és ránehezedik az emberiség lelkére. A világháborúk, a népirtások mindezt nyilvánvalóvá, megfoghatóvá, letagadhatatlanná teszik. A sötétség a 20. században előlépett a láthatatlanságból: látható és érzékelhető tartománnyá vált – legalábbis az európai ember tudattalanjában. […]
A sötét tartomány ott lüktet ezernyi alakban, mozzanatban, kérdésben – lefojtva, lehalkítva, egyensúlyozva »a némaság peremén« –, de a maga áttetszőségében, megfoghatóságában mégse lehet rámutatni. A sötétség ugyanis, mint történelmi és mint metafizikai tapasztalatsűrűség, kizárólag a trauma fenoménjén keresztül mutatja magát. Ezért is elemzem annyi esszében ezt a fenomént. Sőt, a 20. század második felével kezdődő korszakot – Sigmund Freud és Aleida Assmann nyomán – traumakultúraként írom le, alapjaként pedig a radikális hiányt nevezem meg, amelyet az Istenhiánnyal azonosítok. A sötétség tónusait vizsgálva érintem a történelmi referenciák és a művészeti reprezentációk kérdéseit, legelsőként a holokauszt irodalmi és filmes feldolgozásának lehetőségeit. De a legfontosabb számomra az ezekből fakadó filozófiai problémák feltárása és megértése. Írásaim ezért nem is hagyományos értelemben vett művészeti elemzések, hanem heterofilozófiai esszék, melyeknek tétje egyszerre esztétikai és filozófiai, amiként referenciáját is egyszerre adják művészeti és filozófiai textusok.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Széplaky Gerda |
| Megjelenés | 2019 |
| Terjedelem | 356 oldal |
| Kötészet | puhatáblás |
| ISBN | 9789634145516 |