Elolvasva kritikáit (avagy ahogyan ő szokta nevezni: dolgozatait), szépirodalmi műveit, verseit, kisprózáját és memoárjait, ráeszméltem, hogy itt egy sokszínűségében is roppant egységes (élet)mű áll előttem, egy öntörvényű irodalmár saját írói világa, és hogy az egyes kisebb írások vagy akár a nagy tanulmányok többletjelentést kapnak attól, hogy ennek a világnak a részei.
A kötet szövegeinek elrendezése keretes. Az első és utolsó írás mintegy ölelkező rímként fogja közre a köztes recenziókat. A Mohai esszéisztikájáról szóló tanulmány átfogó képet igyekszik nyújtani azokról a dolgozatokról, tanulmányokról, kritikákról, esszékről és prózai munkákról, melyek az életmű gerincét képezik. A záró írás a makro szintről a mikro szintre vált: egyetlen vers működését, varázsát igyekszik fölfejteni. Úgy vélem, a madárperspektíva és a nagyító nemcsak kiegészíti egymást, de rímel arra a szemléletmódra is, mely Mohai írásait jellemzi, vagyis a tágabb irodalomtörténeti perspektíva és a részletekben megmerítkezés együtt élésére.
Reményeim szerint ez a kötet mindenkinek élvezetes és elgondolkodtató olvasmányélményt nyújt majd, aki szeretne megismerkedni egy sokrétű írói világgal, vagy
aki már egyes elemeit megismerte annak, de tovább szeretne kutakodni a Mohai-univerzumban. Ezt a továbbkutatást segítheti a kötet végére illesztett bibliográfia, mely
a szerző eddig megjelent könyveinek adja lajstromát.

Bodrogi Csongor