Nietzsche ​a Zarathustra egyik emlékezetes helyén felteszi a kérdést: mi a legnagyobb súly, amit a szellemnek cipelnie kell? Az egyik válasz így hangzik: „piszkos vízbe merülni, ha az igazság vize az, és nem utasítani el sem a hideg békákat, sem a forró varangyokat”. A Nietzsche-idézet a filozófia és a nemzetiszocializmus kapcsolatával foglalkozó kutatások mottója is lehetne: azokat a gondolatokat, rejtett összefüggéseket is értelmezően kell vizsgálnunk, közel kell engednünk magunkhoz, melyek – épp a nemzetiszocializmussal való kapcsolatuk miatt – nagyon kevéssé vonzóak számunkra. Akkor tudjuk -filozófiai elemzés tárgyává tenni akár egyes filozófusok kapcsolatát a nácizmussal, illetve akkor tudjuk a nácizmus filozófiai kritikáját kifejteni vagy elemezni, ha nem félünk közel menni a tárgyunkhoz, ha a későn jövők fölényével nemcsak eltávolítani és megbélyegezni akarjuk a „fertőzött” gondolatokat, hanem valódi filozófiai vizsgálat tárgyává kívánjuk tenni e nehéz összefüggéseket. A gondolkodás bátorságára van szükségünk, arra, hogy az elemzés céljából a maguk erejében mutassuk be ezeket gondolatokat, még ha tudjuk is, milyen tragikus következményeik voltak. A nácizmussal kapcsolatba kerülő gondolkodók életútjainak és filozófiai motivációinak vizsgálata mellett a kötet másik fontos célja a nácizmus lehetséges filozófiai kritikáinak bemutatása, továbbá azoknak a filozófiai kritikáknak a rekonstrukciója, melyek kifejezetten a nácizmussal kapcsolatba került filozófusoknak a munkásságát veszi célba. A legtöbb tanulmány Carl Schmitt, illetve Martin Heidegger és a nemzetiszocializmus kapcsolatát próbálja feltérképezni és elemezni, de több tanulmány foglalkozik a fenomenológia és a politikum kapcsolatával, továbbá a nemzetiszocializmus konzervatív kritikája is több írásban elemzésre kerül.