Tegnap ​megvolt a búcsúest is. Eleinte a vezetőség is ott volt de aztán elmentek és mi késő éjjelig fennmaradtunk. A nagyfiúk vettek tojáslikőrt és azt ittak. Én is ittam de nem éreztem semmit. Szerintem a többiek se de azért nagyon jókedvünk volt. Mi hárman fiúk ahogy a többiek mondták: a „Botlábuak klubja” közkívánatra előadtuk amit a kultúrműsorban táncoltunk. Direkt még rosszabbul táncoltunk. A többiek nevettek. Ők is előadták a saját műsorszámukat. A versmondó is direkt tévesztette el pedig eltudta volna mondani. Az énekkar egyszerre énekelte a különböző úttörő dalokat. Mindenki mást énekelt jó hangosan hogy túlénekelje a másikat. Volt „Mint a mókus fenn a fán” "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról" „Harsan a kürtszó úttörő” "Lenn hol a tölgyek" „Hegyek völgyek között” "Sej haj száll az ének" „Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal” de egyiket se lehetett érteni a másiktól. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Tánc is volt. Én nem táncoltam a csillebérci lánnyal akivel tetszünk egymásnak. Egy nagyfiúval táncolt és kimentek. Gondolom a lányvécébe de nem mentem ki a folyosóra utánuk. Most sajnáltam igazán hogy én először nem mentem be. Akkor most is velem táncolna és velem lenne a lányvécében. Későn feküdtünk le és álmosan keltünk. A zászlófelvonás elmaradt mert a vezetőség csak reggelizni jött.
17.40-kor a MALÉV 803-as járatával érkeztünk Ferihegyre.

A többit a(z Emlék)könyvből.

1966, a títéves fiú Ottlik egykori Iskolájába jár, a „maradék nyári nagyvakáció”-ban jutalmul kiviszik az NDK „pionyírláger”-ébe.