Éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg könyv alakban a szociológia és az újkori gondolkodástörténet egyik legjelentősebb műve. Most a kritikai kiadás alapján készült új fordításban olvasható Weber korszakos munkája, mely a helyzetünkről és magunkról való gondolkodás klasszikus kiindulópontja, nem csak szociológusok, történészek és a kultúratudományok, hanem mindenki számára, akit az újkor értelemtörténete érdekel.

Ebben a magvas és széles panorámát nyújtó munkában a világ egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa, a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének vezetője a marxizmus 20. századi útját, illetve a 21.századi radikális elméletalkotásban nyomon követhető örökségét elemzi.

Fordította, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta: Fáber Ágoston

Javított, mutatókkal kiegészített kiadás

Miközben Karl-Otto Apel sohasem dolgozta ki átfogó rendszerességgel a koncepcióját, írásaiból kirajzolódik egy szisztematikus elképzelés. Ennek középpontjában a diskurzusetika kidolgozásának programja áll, ami nem kisebb célkitűzést jelent, mint az univerzalisztikus etika kanti koncepciójának interszubjektív átfogalmazását. Ebből kiindulva Apel mind hátrafelé, mind előrefelé megtesz egy-egy lépést. Visszafelé: Apel ezt a koncepciót beágyazza az első filozófia (proté philosophia) összefüggésébe. És előrefelé: Apel társadalomfilozófiai következtetéseket von le a diskurzusetikából. Ennek keretében születtek meg az emberi jogokra, a globalizációra és a multikulturalizmusra vonatkozó el-gondolásai és kitekintései. Az ily módon kirajzolódó koncepció a 20. század második felének egyik legjelentősebb filozófiai teljesítménye.

A magyar társadalomtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.

A mexikói neozapatizmus politikai tanulságai

Carlos Antonio Aguirre Rojas (1955), a mexikóvárosi Universidad Nacional Autonóma de México társadalomkutató intézetének történészprofesszora, a Contrahistorias című baloldali, rendszerkritikai folyóirat főszerkesztője e kérdések megválaszolásához kínál kétségtelenül szokatlan – elkötelezett és beleérző, a marxi, braudeli, sartre-i, foucault-i társadalomtudományi fogalmi apparátust a neozapatista őslakos világszemlélettel egyesítő – válaszokat.

Törvényhozás és törvénykezés az ókori Athénban

Az ​amerikai melodráma az örökkévalóságot célozza meg, az orosz melodráma a semmit. Ebben a tekintetben állítható, hogy a tízes évek orosz némafilmje rendkívül modern. Az elviselhetetlenség, a botrány, a cserbenhagyottság és az összeomlás motívumainak sűrítése esztétikai vákuumot eredményez. A filmek végére az idő kimerülésének élményéhez jutunk: „megáll az idő”.