Hasonló termékek
Katharina és más elbeszélések
„Az élmények, amelyekből létrejövünk, alapjában véve mindig ugyanazok, mindegy, milyen köntösben érkeznek, emberek, erdők vagy gondolatok formájában; gyakran, amikor belőlük egy a lélek szilárd talaját fellazítja, és a múltat jelenné változtatja, csak halljuk a dallamot, de nem tudjuk, hogy mindig is kivehető volt-e számunkra, vagy csak a visszhangját véljük hallani.”
Natura morta
Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.
Utolsó leheletem
Luis Buñuel önéletrajza megejtően izgalmas pályakép. Leginkább azért, mert nincs benne semmi nagyképűség. De ahogy elmondja, hogy mi történt vele, mégis mindig fontos dolgokról beszél. Arról, hogy hogy rajzolódik ki egy ember arca.
Vegyünk búcsút együtt a szeretettől
A könyv kritikai fogadtatása ragyogó volt, és 2010-ben versenyben volt a legjobb első könyvért járó akadémiai díjért.
Selyem, olló - Marina, avagy az önéletrajzról
"Tizenhárom év Nyugat-Berlinben. A barátaim Charlottenburgban, Steglitzben. Claudio bátorított, Benno helyet csinált nekem az íróasztalán.
Virginia Woolf. Charlotte Salomon. Nők, akik meg akarnak szökni a gyerekkorból. A hamis alázatosság ellen. A haragért. És az emlékezésért."
Ajándékok
„Franziska Gerstenberg érti a módját, hogy miként tudja alakjainak lélektanát tapintatosan és beleérzéssel megrajzolni, a magányosságukat, az illúzióvesztésüket és csalódásaikat egyszerre tolakodástól mentesen, de mégis határozottan leírni. Tökéletesen uralja a rövid novellaformát.” (Jochen Rack)
Leírás
„Mit kell tehát tenni? Nyilván megértették már: olyan irodalmi tárgyakat kell létrehozni, amelyeknek minden esélyük megvan arra, hogy ne csak éljék az életüket, hanem tárgyiasítsák (részrehajlás nélkül felkínálják) magukat, és így kitartóan ellenálljanak a korszellemnek, amelyet az egymást követő nemzedékek juttatnak kifejezésre – ezek természetesen soha nem lehetnek közömbösek a számukra (ahogy a világ más tárgyai sem), hiszen általuk fejezik ki a konkrétumok és a (néma,) bárminek ellenállni képes evidenciák vagy a (re)prezentáció iránti vonzódásukat és vágyukat.”
A dolgok oldalán a 20. századi francia költészet klasszikusa. Nemcsak a későn induló Francis Ponge pályáján mérföldkő, de nélküle éppúgy elképzelhetetlen a nouveau roman, mint a Tel Quel csoport későbbi működése is. A ’20-as évektől íródó kötet versei radikális fordulatot jelentenek a századelő avantgárd mozgalmaival szemben: Ponge antilírájában újraértelmeződik alany és tárgy helyzete, a költői megszólalás pozíciója és tétje. A dolgok oldalán a tárgyak választását jelenti, kivezetést az alanyiság évszázadok óta forgó körhintájából.
FRANCIS PONGE (1899–1988) a 20. századi francia líra kiemelkedő alakja. Költő és esszéista, akinek a szürrealizmus táptalajáról elinduló tárgyias prózaversei alapvetően határozták meg a második világháború utáni európai költészetet. A Montpellier-ből származó Ponge Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat, az első világháborúban katonaként, a másodikban pedig az ellenállás tagjaként vett részt. Később tanított franciaországi és amerikai egyetemeken is. Élete végét elvonultságban töltötte Le Bar-sur-Loup-ban.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Francis Ponge |
Megjelenés | 2016 |
Terjedelem | 268 oldal |
Kötészet | puhatáblás |
ISBN | 9789632368634 |
Sorozat | Világ-szép-irodalom |