Az értekezés azokat a folyamatok elemzi, amelyek a modern civilizáció kialakulása és elterjedése nyomán zajlottak le a XX. századi művészetfilozófiában. Az egyes fejezetek három nagy hatású gondolkodó – Ortega, Spengler és Walter Benjamin – életművének fényében vizsgálják a művészetfilozófia átalakulásának, a klasszikus esztétikai normák felbomlásának és eltűnésének társadalmi hátterét.

A 2012-ben megjelent Emergens evolúció című kötet, amely ennek a kötetnek az előzménye, leginkább az evolúció gondolata felől közelítette meg az emergencia fogalmát. Ez a kötet sokkal inkább a tudomány és egy hagyományosabb filozófiai nézőpont felől teszi meg ugyanezt. 

A kötetben egy olyan kornak, a Felvilágosodás korának filozófiája szólal meg, amelyben politika, filozófia és esztétika még nem különültek el egymástól szigorúan, hanem termékeny kölcsönhatásban álltak. Maga Denis Diderot (1713-1784), akit itthon elsősorban az Enciklopédia szerkesztőjeként és szerzőjeként ismerünk, a korszak egyik intellektuális fejedelme, és kivételes módon mindhárom területen maradandót alkotott.

A kötet tanulmányai különböző tudományos diszciplínák, filozófiai iskolák és problémák kapcsán megvizsgálják, hogy az adott esetben milyen értelemben beszélhetünk emergenciáról, illetve, hogy milyen elképzelések fogalmazódnak meg a világ rétegzett felépítésével kapcsolatban.

"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia ( Gea ) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is: azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető érdekellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.

Michel Foucault-t 1970-ben választották a Collge de France tanárává, onnantól fogva egészen haláláig, 1984-ig tanított a nagy presztízsű intézményben. Az ezekben az években tartott előadásai átiratát, amelyek alapvetően megváltoztatták a Foucault-ról alkotott képünket, 1997 és 2015 között publikálták tizenhárom kötetben. Az Igaz szó, igaz élet az első magyar nyelvű összefoglaló munka a kései Foucault vonatkozó kutatásairól.