Juan ​Mayorga spanyol drámaíró 1965-ben született Madridban. Filozófia és matematika szakos diploma után a történelem és az esztétika területén folytatja kutatásait, számos tanulmányt ír Walter Benjaminről, Ernst Jüngerről, Georges Sorelről, Donoso Cortés-ről, Carl Schmittről és Franz Kafkáról.

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".

Korunk irodalmi életében nehéz feladatot vállal, aki Mariella Mehr költeményeihez hasonlókat keres. Verseinek hevessége és drámai ereje egy éjszakai vulkánkitörés képeit idézi fel. A vulkán mélyben rejtőző, izzó köveket röpít magasba, felszaggatja és átvilágítja a környező világ sötétségét. Ezekkel a versekkel való találkozás félelmetes, ugyanakkor meglepően szép élmény. Olyan, mint egy vérző seb, egyúttal lenyűgöző csoda… (Kurt Marti)

Ruedi Klapproth svájci ifjúsági regényíró könyvének főszereplője a 13 éves Stefan, aki kar nélkül született, és élete nagy részét családjától távol, egy otthonban tölti. Testvére, Willi, látva szenvedését, kitartó küzdelembe kezd, hogy Stefan újra a családdal tölthesse a hétköznapjait. A nehézségek ellenére tervét sikerül megvalósítania, de a két testvér előtt további megpróbáltatások állnak…

Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi.