Az apokrif iratok kutatása az utóbbi évtizedekben különös lendületet vett. Teológusok, filológusok együttműködéséből új és újra átdolgozott kritikai szövegkiadások, kéziratkatalógusok születnek, új speciális folyóirat indult. A folklorisztika feladata lehet, hogy az új filológiai eredmények és a közelmúltban megszaporodott népköltészeti gyűjtések birtokában újra megvizsgálja az apokrifok viszonyát a szóbeliségben élő legendákhoz.

A kötet tanulmányainak nagyobb része magyarul vagy más nyelven már megjelent. Magyar népi biblikus (újszövetségi) elbeszéléseket vizsgálnak, amelyeknek a szövegek szintjén bizonyíthatóan az apokrif evangéliumok a forrásai és közvetítő irodalom révén ismerkedett meg velük a parasztság a 19-20. században. Az apokrif evangéliumok szövegeinek változatossága a különböző fennmaradt kéziratokban, majd a középkoron át az újkori populáris irodalomig a folklór alkotásokra jellemző variabiltást mutatja. A szóbeli variánsok hátterében az írtak állnak, az ismert olvasmányok, így alkalom kínálkozik a recepció és az alkotás vizsgálatára. A kötet tanulmányai Mária-legendák motívumait, típusait, a Mária haláláról szóló apokrifok folklórbeli megjelenését, a Jézus-legendák közül az agyagmadarakról, a gabonacsodáról szólót és a festő-legendát tárgyalják.