Idegen nyelvet tanítani felelősségteljes dolog. A nyelvtanulás egyik fontos állomása a nyelvvizsga, amely Magyarországon a nyelvi mérés és értékelés legformálisabb és talán legfontosabb állomása, hiszen az érvényes nyelvvizsga-dokumentum akár feltétele is lehet a felsőoktatásban történő részvételnek. Jelen kötet a nyelvi mérés néhány állomását mutatja be. A fogalomkör és gyakorlat bevezetéseként első körben meghatározza a nyelvi mérés alapjául szolgáló nyelvtudás fogalmát, valamint bemutatja a magyarországi nyelvvizsgáztatás jogi hátterét, legfontosabb dokumentumait. A legfontosabb nyelvi vizsgák összegzése mellett a Közös Európai Referenciakeret alapján igyekszik megmagyarázni a nyelvtudás készségeit, illetve annak szintjeit. A nyelvvizsgáztatás jó gyakorlataként részletezi a pécsi központú ECL nyelvvizsga vizsgáztatási gyakorlatát, tájékoztat a vizsgáztatás egyes lépéseiről, illetve a tesztírásról, tesztelésről. Ennek kapcsán bemutatja a modern, kommunikatív tesztelés gyakorlatát, illetve az értékelés statisztikai lépéseinek némelyikét – azokat a statisztikai mutatókat, amelyek segítik a tesztírókat a használható, megbízható tesztek elkészítésében. A tesztírás segédleteként kitér a nyelvi mérés aspektusaira, a tesztelésben használatos leggyakoribb teszttípusokra, miközben betekintést enged a tesztírás, tesztfejlesztés egyes lépéseibe, megmutatva a használható teszt követelményeit. Reméljük, a (leendő) nyelvtanároknak hasznos olvasmányként szolgál majd nyelvtanári stúdiumuk alatt.