Korunk irodalmi életében nehéz feladatot vállal, aki Mariella Mehr költeményeihez hasonlókat keres. Verseinek hevessége és drámai ereje egy éjszakai vulkánkitörés képeit idézi fel. A vulkán mélyben rejtőző, izzó köveket röpít magasba, felszaggatja és átvilágítja a környező világ sötétségét. Ezekkel a versekkel való találkozás félelmetes, ugyanakkor meglepően szép élmény. Olyan, mint egy vérző seb, egyúttal lenyűgöző csoda… (Kurt Marti)

Ruedi Klapproth svájci ifjúsági regényíró könyvének főszereplője a 13 éves Stefan, aki kar nélkül született, és élete nagy részét családjától távol, egy otthonban tölti. Testvére, Willi, látva szenvedését, kitartó küzdelembe kezd, hogy Stefan újra a családdal tölthesse a hétköznapjait. A nehézségek ellenére tervét sikerül megvalósítania, de a két testvér előtt további megpróbáltatások állnak…

 

Szergej Medvegyev Fodrásznő c. darabjának magyarországi ősbemutatója 2009. május 9-én zajlott a debreceni Csokonai Színház Víg Kamaraszínházában, amit a színház felkérésére Viktor Rizsakov, a moszkvai MHAT (Művész Színház) európai hírű rendező-színészpedagógusa rendezett Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila szereplésével. Az előadás nagy sikerrel szerepelt a budapesti Rivalda Fesztiválon, és meghívást kapott a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2010-es versenyprogramjába is.

A latin-amerikai irodalom kiválósága, Augusto Monterroso (1921–2003) a kispróza nagymestere: fabulák, elbeszélések, prózaversek, esszék, tárcák és karcolatok ünnepelt szerzője. Tucatnyi kötete közül A fekete Bárány és más mesék (1969) talán a legnépszerűbb. Monterroso életében tizennyolcszor jelent meg, és több mint négymillió példányban kelt el. Angol, német, finn, francia, görög, olasz és japán fordítása után most magyarul is olvasható.

 

A darabot Mariette Navarro 2009-ben Algériában kezdte papírra vetni, és egy évvel később az észak-afrikai felkelések idején fejezte be. Az előadás napjainkban is különös aktualitással bír, olyan szöveg, amelyre szükség van. Megkísérli formába önteni a remény és a meggyőződés hullámzásait, az első nagy lélegzetvételtől az utolsó, szinte láthatatlan kilégzésig. Talán egy szerelem története is, hiszen a fiatalság története, a fiataloké, akik még többet oszthatnak meg, mint amennyit birtokolnak, és bármit is mondunk, többet nyerhetnek, mint veszíthetnek.

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".