A magyar demokrácia az átmenettől napjainkig

Hét tanulmány geopolitikáról, demokráciáról, politikai pártokról, személyiségekről, migrációról, filmekről s magáról a politikai elemzésről.

Rossz a közérzete? Fáj a feje és gyenge? A fél gyógyszeres fiókot kiürítette, bekapkodott minden létező immunerősítőt és fájdalomcsillapítót? Nem itt kell kezdeni! Először tudja meg, mi a baj okozója, aztán jöhetnek a pirulák. E kötet végre felállította a dianózist, most már "csak" néhány jó orvosra és receptre lenne szükségünk...

Kálmán Olga, (újságíró, ATV)

Közelítések az átmenet elméletéhez. IV. rész. A tárgyalt témákhoz kapcsolódó tanulmányok

1995-ben jelent meg Londonban és New Yorkban a tőkeviszony és a tőkerendszer velejáró korlátait s meghaladásuknak történelmi lehetőségeit elemző, monumentális, angol nyelvű filozófiai mű, amelyet azóta gyakran a szerző „opus magnumaként” emlegetnek világszerte. Ennek befejező, negyedik része jelenik meg most magyarul.

A kötet igen sokféle forrást használ; a háborútörténetek igazoló beszédei helyett a szerzők a kortársak indíttatásaira kíváncsiak. A kulturális antropológiától ösztönözve 1914 emberei felé fordulnak, tudván, hogy a történész számára nem a felejtés a legfőbb rossz, hanem az automatizmus.

A nemzetek története és Európa története összefonódott. Európában sokáig a nemzethez kötődés jelentette a legfontosabb referenciapontot az egyén számára. Az európai integrációval azonban egy nemzetek feletti azonosulás lehetősége is megszületett. Európa nemzeteit ma már a kialakult jogi és intézményes struktúrák és a közös reálpolitikai és gazdasági érdekek szövevénye is az Európai Unióhoz köti.

A ​hatalom ködében könnyű szem elől téveszteni az igazságot. De talán az sem biztos, hogy van kiút a ködből. Mióta kiderült, hogy a történelem vége csak egy illúzió volt, s biztonságosnak hitt világunk újabb és újabb fenyegetésekkel szembesül, a politikai realizmus régi kérdései újra aktuálissá váltak.