Annak idején a demokratizálódás jegyében a /1983. (Ép. Ért. 23) ÉVM-utasítás előírta a rendezési tervekkel kapcsolatban a lakossági egyeztetést, ismertetést. Ezeket az egyeztetéseket a Hazafias Népfront lakókörzetenként végezte, azonban eredményességükről, hasznukról, azt hiszem, mindannyiunknak vegyes és ellentmondásos tapasztalatai vannak. Az önkormányzatiság létrejöttével értelemszerűen egy ilyen ÉVM-utasítás már nem fejtette ki jótékony hatását. 1999-ben megszületett az önkormányzati törvény, majd jó néhány évvel később az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény. Szembetaláltuk magunkat azzal, amit egyesek Patrick Geddesre, a rendezési tervek skót művelőjére vezetnek vissza, aki fontosnak tartotta a lakossági egyeztetéseket, fórumokat. Azt mondhatjuk, hogy az önkormányzati döntések közül ez (ti. a településrendezési terveket és a helyi építési szabályzatokat jóváhagyó) csaknem az egyetlenegy olyan határozat, illetőleg rendelet Magyarországon, amelyhez valamiféle társadalmi ismertetés, társadalmi kontroll is tartozik.
Az önkormányzati törvény két helyen említi a társadalmi egyeztetés szükségességét. Egyrészt kimondja, hogy a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatban maga határozza meg, hogy mely társadalmi vagy érdekképviseleti szervezettel és milyen formában működik együtt, bevonva őket a képviselőtestület vagy a bizottságok munkájába. Másrészt azt mondja ki, hogy az önkormányzat a lakossággal való párbeszéd érdekében fórumrendszert működtethet. Az építési törvény jogalkotásakor úgy tűnt, hogy a lakossági egyeztetéssel kapcsolatban nem tehetünk mást, mint hogy előírjuk az érintettek bevonásának kötelezettségét, valamint az úgynevezett harmincnapos kifüggesztést, másrészt pedig utalunk a helyben szokásos módra, ami a szervezeti és működési szabályzatban rögzíthető, és más jogszabályokban is visszatérő fordulat. Tapasztalataink szerint a tervezőknek és települési főépítészeknek általában gondot jelent e törvényi kötelezettség gyakorlati megvalósítása.