E könyv Lermontov Korunk hőse című regényének újragondolásához két közelítési perspektívát ajánl: a karakterpoétikát és az olvasásszemiotikát. Az első problémakör mindig is középpontjában állt az orosz „,aranykori” próza történeti szemléletű kutatásának, érintve a szereplő- és személyiségtipológiákat, az intertextuális gyakorlatot, a lélekábrázolás és a nyelvi valóságteremtés szempontjait. Az olvasásszemiotikai útkeresés, mely e monográfiának a sajátja, mindezeket a kérdéseket sarkosan új értelmezési rendbe vonja, amikor a regény befogadási folyamatában megképződő, egymásra rétegződő jelentésalakzatokat alakulási dinamikájukat követve, szemiotikai megalkotottságukban tárja az olvasó szeme elé. A tét természetesen kettős. Egyfelől Lermontov máig lebilincselő szépírására vonatkozik: Vajon a kijelölt interpretációs keret elegendő-e ahhoz, hogy megnyíljék a regényi gondolatvilág igazi mélysége? Másfelől mindazokra, akik kézbe veszik e tudományos munkát, egy fontos dilemma eldöntése vár: Vajon hitelesnek bizonyul-e a szemiotikai olvasási mód? A döntés meghozhatóságának esélyeit mérlegelve, e könyv szerzője igyekszik azzal is tudatosan számot vetni, miből tevődnek össze a szemiotikai gondolatfeltárás legjellemzőbb vonásai. Milyen irodalomtudományi területekhez és interpretációs nézőpontokhoz mérhető tehát az irodalomszemiotika?