A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

„Ki ​vagy te?” – faggatják a Jeruzsálemből érkezők a Keresztelőt. Ezzel a kérdéssel kezdőik a János-evangélium cselekménye. „Ki vagy te?” – szegezik később Jézusnak a kérdést vitapartnerei. Az evangélium megírása válasz erre a kérdésre. Az első század végén egy Krisztusban hívő tanítvány a szinoptikus evangéliumokból ismert hagyománnyal párbeszédet folytatva megfogalmazza, kinek tartja az Emberfiát, az evangélium főszereplőjét. „Mit kerestek?” – ez Jézus első szava a Negyedik evangéliumból.

Az ismétlés című könyv – két másik művel együtt, amelyek közül az egyik a Félelem és reszketés – 1843 októberében jelent meg Koppenhágában. Kierkegaard rövid élete (1813-1855) alatt elképesztő mennyiségű könyvet írt, talán egy személyben volt zseni és grafomán, mind a művek minőségét, mind azok mennyiségét tekintve. Ez a mű, amely egyszerre híres regényes formában megírt szerelmi történetéről és egészen különös erővel megjelenített Jób- értelmezéséről, az idők során a szerző egyik legismertebb és legkedveltebb írása lett. Rilkét például arra készteti, hogy dánul tanuljon azért, hogy a szerző műveit eredetiben olvashassa. Az ismétlés a világirodalom egyik legszebb és legszemélyesebb vallomása a szerelemről. Személyes és szenvedélyes.

Kevés ​elkötelezettebb híve volt az európaiság, az európai egység gondolatának 20. században, mint José Ortega y Gasset, a spanyol filozófus (1883-1955). Már fiatalkorában, részben neokantiánus hatásra, a hazája szellemi felemelkedéséért, „európaizálásért” küzdő progresszív értelmiség egyik vezetőjének számított. Évekkel később, leghíresebb munkájában (A tömegek lázadása), szót emelt az Európai Egyesült Államok megvalósítása mellett, melyben az egész kontinenst átfogó válság leküzdésének egyedüli lehetőségét pillantotta meg.

A ​könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét.
 

„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.