A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

 Egy könyvtár sorsa, küldetése és végzete

A könyv a Bibliotheca Corvina sorsát követi úgy, hogy bemutatja, hogy az miként alakult küldetéssé és vált végzetté ebben a történetben.

 

...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)

A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.

A kötetben bemutatásra kerülő kutatás célja a droghasználat, elsősorban az illegális drogok használatának hátterében megbúvó néhány személyiségpszichológiai és családi tényező feltárása, elemzése volt. A kutatás során elsősorban arra kerestem a választ, hogy mi a droghasználat funkciója a személy életében. Ezen kérdés megválaszolásakor, nem titkoltan, éltem azzal az előfeltevéssel, hogy amennyiben a droghasználatot értékmentes jelenségként próbáljuk értelmezni, akkor felfedezhetjük annak logikáját, racionalitását.

On peut avoir l’impression que les acteurs aujourd’hui actifs dans la sphère politique apprécient les connaissances ’utiles’, mais l’historicité de ces connaissances n’a pas forcément de place dans leur conception de l’utilité.

 

Gálfalvai Domby Sámuel (1729–1807) 1758-ban De vino Tokaiensi címmel védte meg orvosdoktori disszertációját az utrechti egyetemen, mely ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelent. 

A munka a jelenkori emberi beavatkozások történeti előzményeit illetve jövőbeli következményeit, várható hatásait, előnyeit és hátrányait kívánja társadalomtudományi és döntéshozói-politikai szinten egyaránt tudatosítani, egyúttal a jövőbeli beavatkozások tervezéséhez megbízható forrásanyagot, kiérlelt elemzéseket szolgáltatni - ezzel járulva hozzá, az egykor létezett, de mára elszegényített szerves tájak ökológiai rehabilitációjához.

Borkultúránk történetében - eltekintve az utóbbi fél évszázadtól - a középkortól kezdve mindig fontos szerepet játszottak a hegyközségek. Szervezeti formájuk, működési módjuk szokásjogon alapult, melyet a koraújkortól írásba is foglaltak. A fennmaradt hegytörvények bepillantást engednek az egykori hegységek muködésébe, a szőlőbirtoklással kapcsolatos jogviszonyokba és a szőlőhegyi élet mindennapjaiba. A Szőlőhegyek történetének forrásai címen induló sorozat első köteteként egy ma már könyvritkaságnak számító hegytörvény gyujtemény jelenik meg új köntösben, melynek bevezető tanulmánya összefoglalja az intézmény történetét, a szöveggyűjtemény pedig a forrástípus reprezentatív darabjainak számító szövegeket tesz közzé. A szőlőhegyek történetét hiteles források segítségével bemutató könyvsorozat hatalmas adatbázist tesz hozzáférhetové számos tudományág (agrártörténet, jogtörténet, etnográfia, folklór, nyelvészet, művelődéstörténet) számára, egyszersmind erkölcsi és gyakorlati vonatkozásban is támaszul szolgálhat a mai hegyközségek szervezői, vezetői és kreatív tagjai számára. (Második javított kiadás)