Samuel ​Beckett, Harold Pinter és Tom Stoppard művészetének színház-, és drámatörténeti újításai a 20. század második felétől napjainkig éreztetik hatásukat a színpadon világszerte. Műveik komplexitása, részletgazdagsága, a szövegek rétegzettsége olykor nagy kihívás elé állítja a színházba járó közönséget és az olvasót.

Julio Cortázar novelláinak szimbólumelemzése

A könyv szerzője a modern latin-amerikai irodalom egyik legjelentősebb írójának öt novelláját elemzi mítosz- és szimbólumkritikai megközelítéssel. Elméleti háttérként az ősi irodalmi létértelmező alakzatok (mítosz, szimbólum) meghatározására, rendszerezésére tett kísérletek közül Gilbert Durand kulturális antropológiából kiinduló, átfogó, multidiszciplináris rendszerét ismerteti és választja elemző stratégiájának kiindulópontjául.

E könyv középpontjában Dosztojevszkij alkotóművészetének keresztény szempontú megközelítése áll: az író legjelentősebb regényei alapján az un. pozitív szépségű hősök valódi kontextusát tárja fel. A szerző az életművet a Krisztusról szóló regény megírásának egyetlen nagy kísérleteként értelmezi. E hőstípusok életműbeli fejlődését nyomon követve bontakozik ki az olvasó előtt a Dosztojevszkij által abszolútnak tartott pozitív szépség, a közvetlen Krisztus-kép.

Rilke tudott az élet nehézkedéséről, ami egyszerre „feladat”, „bánat” és "fény a derűs szellemben”. Látta a szépségnek azt az oldalát, amelynek „iszonyú” látványa megsemmisíti az életet, megsejtett valamit a szépség azon destruktív túlhatalmából, amelyhez ő maga még mindig lenyûgözve fordul, de amelytől rövidesen az egész század menekülni igyekszik. A szépség mint Egész, illetve a totális szépség mélyén tanyázó rútság tapasztalatából származik költészetének meghatározó etikai dimenziója, annak a helynek a keresése, ahol az ornamens megtörik, és ahol a dolgok„kimeríthetetlen tárggyá” válnak.

Romantikus költőmítosz Kierkegaard és E. T. A. Hoffmann alkotásesztétikájában

A kötet Kierkegaard romantikakritikáját mutatja be a műveiben utalásszerűen felbukkanó Hoffmann-elbeszéléseken keresztül, irodalom és filozófia, forma és egzisztencia, retorika és teória kölcsönhatásában. Az „árnykép” e határvidékek szimbóluma, az egzisztencia belső lényegére, a hamis illúziókon alapuló, költött létezésre és az élet sötét oldalára utal. Megrajzolása anyilvánvaló helyett a rejtett vonatkozások kutatására ösztönöz. A kötet a Laokoón könyvek sorozat része.