Irodalmi szövegfolytonosság. A közvetítő alakzatok poétikája Dosztojevszkij alkotásaiban című könyvében a szerző három nézőpontból közelít az irodalmi szövegkultúrához: 1) Az irodalmi alkotásban megnyitható értelemképző folyamatokat vizsgálva kitüntetett figyelmet szentel a közvetítés szerepének, mely döntően kihat a szövegfolytonosság létesülésére. 2) A közvetítés poétikájára az irodalomtörténet kontextusában úgy tekint, mint a mű szövegközi határait kijelölő művészi gondolkodásmódra, amely segít belépni az irodalomtörténet összetettebb folyamataiba. 3) A szövegfolytonosság tanulmányozhatósága elméleti megközelítésben is feltárul, a lehető legszorosabban összefűződve Dosztojevszkij regényeinek – köztük elsősorban a Fehér éjszakák (Szentimentális regény), továbbá a Bűn és bűnhődés és a Szegény emberek – olvasataival. A monografikus műértelmezések irodalomelméleti és -történeti következtetésekhez vezetnek el, bekapcsolva e könyvet a Dosztojevszkij-filológia, a szentimentalizmus-kutatás, az intertextualitás-kritika és végül, de nem utolsósorban a szemiotika-elmélet és az irodalomszemiotikai elemzésmódszertan ma aktuális kérdésköreibe.