A Nyílt forrásban elsőként beszélgetünk íróval – aki emellett a Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium vezetőtanára. Ebben a történetben a tanári autoritás pozitív hatalom, amely egyszerre hang, jelenlét és kockázatvállalás. Alapja az a bátorsága, amellyel valaki nem szerepet játszik, hanem odaáll emberként egy osztály elé. Az így megteremtett térben az engedetlenség sem botrány, és nem is jelszó, hanem csendes nevelési gesztus. Beszélgetésünk tétje nem módszertani bravúrokban ragadható meg, hanem egy erkölcsi dimenióban: hogyan marad meg az ember ott, ahol minden mechanizmus a szétaprózódásán dolgozik.
Bár nem így terveztük, de beszélgetésünk világosan rámutat, mit jelent egy burnout society közepén tanítani: fáradtságban, túlterheltségben, állandó készenlétben. A tanári autoritás Szabó Ádám történetében pozitív hatalom, amely egyszerre hang, jelenlét és kockázatvállalás. Alapja az a bátorsága, amellyel valaki nem szerepet játszik, hanem odaáll emberként egy osztály elé. Az így megteremtett térben az engedetlenség sem botrány, és nem is jelszó, hanem csendes nevelési gesztus, amit folyamatosan amortizál a mindannyiunkat körülölelő figyelemgazdaság, amely nem tanítani akar, hanem lekötni, nem érteni, hanem elérni. Az iskola ebben a zajban nem tud, és talán nem is akar versenyezni.
De mi a tétje ennek a beszélgetésnek? Ha van ilyen, akkor az nem módszertani bravúrokban ragadható meg, hanem egy erkölcsi dimenióban: hogyan marad meg az ember ott, ahol minden mechanizmus a szétaprózódásán dolgozik.
Szabó Ádám író a Trefort magyar nyelv és irodalom szakos vezetőtanára, aki évtizedek óta tanít a fővárosi középiskolai oktatásegyik meghatározó műhelyében. Pedagógiai munkájának középpontjában a tanári jelenlét, a hitelesség és az irodalom személyes megszólító ereje áll. Vezetőtanárként fiatal kollégákat kísér a pályára lépés első, kritikus éveiben. Tanárként – és a beszélgetésünk kiindulópontjául szolgáló, legújabb könyvében íróként is az érdekli, hogyan lehet a klasszikus és kortárs szövegeket élő beszéddé alakítani az osztályteremben. Nem módszerekről beszél, hanem arról, mit jelent embernek maradni egy osztályteremben, ahol harminc élet, történet és fáradtság ül vele szemben nap mint nap.
A beszélgetésben említett könyvek:
Szabó Ádám: Tanárregény
Janne Telle: Semmi
Kertész Imre: Sorstalanság
Nádas Péter: Halott barátaim
Márai Sándor: Szindbád hazamegy
Szabó Magda: Az ajtó
