A latin-amerikai irodalom kiválósága, Augusto Monterroso (1921–2003) a kispróza nagymestere: fabulák, elbeszélések, prózaversek, esszék, tárcák és karcolatok ünnepelt szerzője. Tucatnyi kötete közül A fekete Bárány és más mesék (1969) talán a legnépszerűbb. Monterroso életében tizennyolcszor jelent meg, és több mint négymillió példányban kelt el. Angol, német, finn, francia, görög, olasz és japán fordítása után most magyarul is olvasható.

 

A darabot Mariette Navarro 2009-ben Algériában kezdte papírra vetni, és egy évvel később az észak-afrikai felkelések idején fejezte be. Az előadás napjainkban is különös aktualitással bír, olyan szöveg, amelyre szükség van. Megkísérli formába önteni a remény és a meggyőződés hullámzásait, az első nagy lélegzetvételtől az utolsó, szinte láthatatlan kilégzésig. Talán egy szerelem története is, hiszen a fiatalság története, a fiataloké, akik még többet oszthatnak meg, mint amennyit birtokolnak, és bármit is mondunk, többet nyerhetnek, mint veszíthetnek.

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".

 

Juan ​Mayorga spanyol drámaíró 1965-ben született Madridban. Filozófia és matematika szakos diploma után a történelem és az esztétika területén folytatja kutatásait, számos tanulmányt ír Walter Benjaminről, Ernst Jüngerről, Georges Sorelről, Donoso Cortés-ről, Carl Schmittről és Franz Kafkáról.

Karol D. Horváth 1961-ben született Pozsonyban. A bölcsészkar elvégzése után dolgozott mint birkapásztor, általános iskolai tanár, hivatalnok, rádiós szerkesztő és színházi dramaturg. Írt reklámszöveget, polgármesteri beszédeket, televíziós vígjátékot és rajzfilmek forgatókönyvét, bábjátékot és újságcikkeket. Első magyarul megjelent kötete egy novellatrilógia nyitó darabja. Az itt szereplő Abszolút hallás című írással 2004-ben elnyerte az év legjobb elbeszélésének járó rangos Poviedka díjat.

Szergej Medvegyev Fodrásznő c. darabjának magyarországi ősbemutatója 2009. május 9-én zajlott a debreceni Csokonai Színház Víg Kamaraszínházában, amit a színház felkérésére Viktor Rizsakov, a moszkvai MHAT (Művész Színház) európai hírű rendező-színészpedagógusa rendezett Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László és Kristán Attila szereplésével. Az előadás nagy sikerrel szerepelt a budapesti Rivalda Fesztiválon, és meghívást kapott a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2010-es versenyprogramjába is.