Hasonló termékek
Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór
Körzővel rajzolt víz
Öreg bédekkerek utolsó oldalán kihajtogatható a teljes óceán, kellős középen ott, hol a szőke szelek nyugodni térnek épp, merül el egy sziget. Lassúdan süllyed el hegye és dzsungele a dzsungel köldökén egy tó merül vele, körzővel rajzolt víz, tükrözi az eget, az égbolt tengelyén tükröz egy felleget. A felhő csolnakán csukott szemmel, hanyatt fekszem, a nyitott könyv az arcomon maradt. Címoldalán a hold szeladonszín érem, a megfordult időt pulzusomon mérem. Részlet
Az utolsó funky
Marton László Távolodó Az utolsó funky című, válogatott és új verseket tartalmazó kötete, amelyre 35 évet kellett várni.
Tegnap is van, nem csak holnap
Arday Gézával beszélget Borbély László
Ragozás
Ez a verseskötet a tökéletes nyelv keresése: egy valaha volt, gyermekkori nyelvé, amellyel az élet zenitjén túljutott férfi szembeszállhat az elmúlás és a pusztulás erőivel, hogy visszamenőleg is mindent jóra fordítson.
Szülsz
Animista víziók és aszketikus hétköznapiság feszülnek egymásnak. Vágyak, tünékeny és traumatikus emlékek, reflexiók és álmok káoszából fokról fokra kibontakozik egy élet egyszeri és összetéveszthetetlen rajzolata, azé a férfié, akinek az otthona - Magyarország helyett Norvégia -, a nyelve - a norvég helyett a magyar - és az élete - a sajátja helyett a családjáé - idegen lett, hogy végül ebben az idegenségben találja meg a hazautat. A kötet nyolcévnyi hallgatást tör meg.
Leírás
Lehet, hogy a fiókban hagyott tojás megzápul csupán, ám a tojásban hagyott fióka előbb–utóbb kikel. Nyilván ezen igazság deríthet némi fényt a Pitymalló Kesely azon homályos eszméjére, mely egy fészekaljba zsúfolta Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba öt eredeti színművét.
A hímkeselyű közismerten gondos apa: gyakran és szárnyaló kedvvel gyömöszöl temérdek dögöt fiókái ámulattól tátott csőrébe. Ezek azután, felcseperedvén, egymás fejére tojnak s apjuk fejére nőnek – s máris életre kel az egyik legarchetipikusabb drámai konfliktus: apa és gyermek örök ellentéte. Ebben az ellentétben, némely skrupulusmentes szabadossággal, fellelhetjük azt a kötetkompozíciós elvet, melyre a két szerző elmulasztott gondolni.
A passzív apaszívnek, a kötet címadó darabjának hőse vér szerinti apjában hiába keresi az áhított példaképet. Két pótapa elismeréséért vetélkedik tehát magával – míg az egyiktől elfordul, a másikban csalódik. S ameddig a két apafigura végtére egymásra, addig ő tőlük független önmagára lel, korunk zavaros viszonyai között. Ezen úgy meghatódom, hogy muszáj nevetnem.
Az apatikus apatípus lehetne alcíme A Romnak, annak a darabnak, mely kimódolt formahűséggel keseríti meg a reformkor magyar irodalmának édes emlékezetét. A rombolás agg istenében nem nehéz meglátnunk az önző nemzőt, ki irigy unalmában inkább rontja meg fia álmát, mintsem magánál boldogabbnak gyaníthassa őt. Mindketten pocsékul érzik magukat, már e rövidke darab végére is – ez legyen a legnagyobb örömünk!
Apaiszodion: az apai szó dión túltesz keménységében, amint ezt a Danaida-lányok megtapasztalják, míg kardalaik szcénákká töredeznek. Az egyéni boldogságban magára találó boldog egyéniség hamarosan a diszkalkuliás apa őrizte makacs hagyományban botlik el – a kútról és a rájáró korsóról ez a darab se tud újat mondani. De aki végigolvassa, a végtelen mitológiai szenvedésből bizonyosan ízeltőt kap…
Apória, azaz Bem apó riadt bizonytalankodása válik rákfenéjévé házasságának a Bem, a debreceni gács című műben. Az öreg férfi és fiatal nő közti kapcsolat gyakorta nyugszik apakomplexuson és vezet apofízishez, mely csontkinövési ezúttal, egyéni leleménnyel, a felszarvazásra is vonatkoztathatjuk! Az Othello-történet XIX. századi, magyarított szomorújátékká átdolgozott változatában a megjavult intrikus hiába próbálja helyrehozni Bem apó és Csészényi Esteván miniszter lányának házasságát, mégis gyermektelenné ügyetlenkedik minden apát, köztük a sajátját. Ha neki nem is gratulálhatunk, legalább nekem igen, mégpedig ahhoz, hogy ebben a darabban is sikerült fellelnem az archetipikus alapkonfliktust.
Apatália, avagy milyen ramazuri kerekedhet abból, ha valaki kiszedi magának mind a hegynyi kását s ekképp üresen marad az apa tálja. A sehonnai bölcselő álhellén tragédiája bízvást maradhatott volna a Leukokitoszisz-család belügyének, ha nem támad az a remek aparopóm, mely a bonyolult, de egymásnak mégis könnyedén ellentmondó családi viszonylatok kacifántjait is e koncepció Prókrusztész-ágyába erőszakolja. A váratlanul kiserkenő vérségi kapcsolatok húsba vágó végjátékba fúlnak, de a kertben lábatlankodó, temetetlen tetemek megtartják maguknak a sötét családi titkokat. Az olvasó az egyetlen túlélő, aki mindent tudna, ha egy fia szót is értene abból, ki kinek az apja.
S ha még az apa–fiú kapcsolatban a klasszikus és a posztmodern irodalom megcsúfolva-megőrzés viszonyára is felhívom a figyelmet, hivatkozván a régi s a mai témájú drámák sajátos kölcsönhatására, hát bizonnyal megszolgáltam az elismerést. Innentől a vállam várja a szerzők veregetését, míg én nem vágom képükbe jól megérdemelt tiszteletdíjamat, kiáltván: „Apage, apanázs!” Hanem a nevemet már nem adom ehhez, főleg, minthogy ugyanaz, mint az apámé, aki hajlott kora dacára nem a sérvével és a szívritmuszavarával törődik, hanem mindig mindenen röhög, csapkodja a gyenge, csúzos térdét, és csak vihog, vihog és vihog, mint aki soha nem akarja abbahagyni, a vén bakkecske!
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba |
Megjelenés | 2005 |
Terjedelem | 274 oldal |
Kötészet | puhatáblás |
ISBN | 9637343668 |
Sorozat | JAK füzetek |