A ​rendszerváltó évek meghatározó és népszerű folyamata volt a hazai civil társadalom kibontakozása. A civil kurázsi ébredését, az egyesületek és alapítványok tömeges létrejöttét, a szektor jogi szabályozását élénk társadalmi diskurzus kísérte. És ez így is volt rendjén. De akkor, amikor rövid idő leforgása alatt értékek, fogalmak, politikai programok és politikusok tűnnek el nyomtalanul a nyilvánosság porondjáról, hogyan képes a civil társadalom koncepciója immár húsz esztendeje folyamatosan meghatározni a hazai közbeszédet? Gyaníthatóan úgy, hogy időről időre új arcát mutatja a nyilvánosságnak. Úgy, hogy különböző vonatkozásait kínálja fel a filozófia, a szociológia, a politikatudomány, a közgazdaságtan vagy különféle alkalmazott elméletek (PR, szervezetfejlesztés, nonprofit elméletek) számára. Úgy, hogy hol társadalomalakító programnak mutatja magát, hol intézményi struktúrának, hol pedig felelősségteljes társadalmi gyakorlatnak. Ez a sokszínűség teszi a civil társadalom fogalmát a jelentéstulajdonítás alkalmas médiumává. A civil társadalomról folyó értelmiségi diskurzus éppen ezért jóval több, mint a jelenség egyszerű leírása. Az értelmezések megalkotása a megszólalók stratégiai törekvéseit szolgálja: túlélést, sikerességet, legitimációt, szimbolikus tőkék felhalmozását egy átalakuló társadalomban. Ezért is a civiltársadalom-diskurzus története lényegében egy metafora története, egy olyan alakzaté, amely a rendszerváltozás folyamatának társadalmi léptékű feldolgozását kísérte. A könyv sok szövegrészlettel illusztrálva ezt a diszkurzív pályát mutatja be.