Ez ​a kötet egyszerre kíván szólni az érdeklődő nagyközönséghez, fogódzót adni a pedagógusok kezébe, de legfőképpen tankönyvként szeretné szolgálni a hazai felsőoktatást, elsősorban a pedagógusképzést és a könyvtárosok, információs szakemberek képzését.

Az utóbbi tíz évben a digitális folyóiratok részévé váltak nemcsak a tudományos életnek, de a mindennapoknak is. A folyóiratok kultúrája robbanásszerűen átalakult, és a folyamat ma is tart. Kötetünk angol és magyar nyelvű tanulmányai a digitális korszak folyóiratainak sajátosságait vizsgálják. Milyen lehetséges és már megvalósított formái vannak e műfajnak? Milyen viszonyban van ez az új jelenség a nyomtatott sajtóval? Milyen új tudományos eredményeket kínál a folyóiratok hiperlinktechnikájának elemzése? Olcsóbbá és demokratikusabbá válik-e a tudományos munka, vagy éppen ellenkezőleg, csak a meglévő egyenlőtlenségek termelődnek újra a digitális világban is? Milyen társadalmi-gazdasági változásokba tagozódik bele a folyóirat-kultúra átalakulása? A kötet egy nemzetközi együttműködés révén létrejött konferencia előadásait tartalmazza.

Az ​eltérő nézőpontok érvényesítése és megértése a termékeny irodalomtudományi tapasztalatcsere éltető eleme. Az elméleti állásfoglalások, elemzési módszerek és szöveginterpretációk hiteles értékelését nagymértékben elősegíti a folyamatos szakmai párbeszéd. A Párbeszéd-kötetek célja, hogy számaiban egy-egy kiválasztott irodalomtörténeti korszakot, alkotót, művet, teoretikus kérdést tárgyaló tanulmányokat egymás mellé helyezve különböző megközelítési módokat mutasson be. A sorozat első kötetét Ösvények Turgenyev és Dosztojevszkij művészi világához címmel az ELTE Eötvös Kiadó adta ki.

Mely újságok számítottak a kor átlagolvasójának kedvenc lapjai közé, milyen élményvilágot, értékeket, ízlést közvetítettek? Egyáltalán hol és hogyan olvastak, kikből tevődött össze az olvasópublikum? Léteztek-e bizonyos kultúrális minták, standardok, fogyasztási szokások, amelyek végiggördültek a 19. századi Európán, és sajátos közép-európai színekkel egészültek ki? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni a könyv szerzője, egy speciális sajtótípus vizsgálata segítségével. 

Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni, mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és jogát). 

A poétikai tér Nemes Nagy Ágnes költészetében

„Fölülről látni ezt az udvart, az apró, öt ház udvarát, mindig fölülről és haránt” – ez a Város, télen kezdete. Bár az udvar e részlet kitüntetett motívuma, a sorokon átívelő leírás emberi térészlelésről árulkodik. A Nemes Nagy-lírában e máshol is megfigyelhető térészlelésből és a helyek motivikai jelenlétéből adódik jelen monográfia két, egymással összefüggő témája: a térbeliség és a sorokban megbújó személyi jelen-lét irodalomtudományi tárgyalása. Eme innovatív, a Nemes Nagy-kutatásból korábban hiányzó perspektíva alapján tárul fel itt e költészet, amelynek poétikai tere olyan alakzatokban nyilvánul meg, mint szubjektív térreprezentáció, általánosítható személyi térészlelés, a helyek interszubjektív közegben alakuló jelentése és a személyességet nélkülöző szövegszerű térbeliség.