A ​nyelv hatalma és a hatalom nyelve nem tükörszimmetrikus kifejezések; nem mondhatjuk, hogy a nyelv hatalmának a hatalom nyelve a bizonyítéka, vagy hogy a hatalom nyelvének a nyelv hatalma a forrása lenne. A két kifejezés csak nyelvileg helyezkedik el egy szimmetriatengely két oldalán, jelentésük egyébként aszimmetrikus viszonyban van egymással: a nyelvnek nincs hatalma, de a hatalomnak van nyelve. A hatalom, ha akarja, arra használja a nyelvet, hogy becsapja a kiszolgáltatott nyelvhasználókat. Hazudik nekik, nyelvileg olyan dolgokat fogalmaz meg, amely eltér a tapasztalattól, és ha vannak, akik ennek hatására hajlandóak a tapasztalataik ellenében elhinni, amit hallanak, az nem a nyelv hatalmát bizonyítja, hanem a hatalom hatalmát, amely a nyelvre is kiterjed. A nyelv nem vagy csak ritkán tudja érvényesíteni korlátozott hatalmát a nem nyelvi hatalommal szemben. Nincs eszköze rá, hogy ellenálljon, a nyelv ki van szolgáltatva a hatalomnak.

Ráolvasások, vallomások és megrendelt ódák, elfeledett költők, betiltott szerzők és ünnepelt írófejedelmek, kallódó kéziratok, bezúzott könyvek és díszkiadások sorsa számomra azt bizonyítja, hogy a nyelvet, és egy felhasználási módját, az irodalmat fel lehet használni sok mindenre. Ki lehet próbálni hátfájás és elnyomás, hályog és hazugság ellen, és ezek ellenkezőjére is. Az irodalom jobban teszi, ha nem hiszi el, hogy a nyelv ráértett, tulajdonított hatalma belső lényegéből ered. Ha sokat mondják, jobb, ha gyanakodni kezd magára. Hiszen hatalma önmagában nincs, és nincs is szüksége rá. Éppen ezért van rá szükség.