A könyv Karsai Mihály, a jeles vőfély, által a múlt század végén írt lakodalmi versezeteket tartamazza. Hoppál Mihály az Európai Folklór Intézet igazgatója, néprajztudós és kutató széki gyűjtése alkalmával jutott hozzá, ehhez a rendkívül fontos, a kutatók és a laikus olvasók számára egyaránt érdekes forrásanyaghoz. A kötet a L'Harmattan Könyvkiadó és az Európai Folklór Intézet közös eredeti forrásokat közlő folklór sorozatának első darabja. A múlt század végi szöveg csaknem teljes egészében érthető és használható a mai olvasó számára is, akár korunk vőfélyinek kézikönyveként is szolgálhat. A munka színvonalát az illusztrációk szépsége és Korniss Péter felvételei emelik. A vöfények kimásolták belőle, ami nekik tetszett s aztán továbbadták Karsai Mihály szép kézírású füzetét.

A kötet első felében sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény olvasható, míg második felében a hozzájuk kapcsolódó jegyzetek.

A tíz tanulmányt és hozzájuk íródott bevezetést tartalmazó kötet megismertet a kulturális antropológia néhány meghatározó elméleti-módszertani törekvésével. A brit strukturális funkcionalizmussal, az amerikai neoevolucionizmussal, az etnikum és az identitás gondolatkörének különböző változataival, a Lévi Strauss strukturalizmusa mögött munkáló történetfelfogással, a kultúráról való gondolkodás különböző absztrakciós szintjeivel, s azzal a szemlélettel, ahogyan a kulturális antropológia közelít a fejlődőnek nevezett világ társadalmi és kulturális gondjaihoz tekintettel az abban élők választási kényszerére. A bevezetés segít abban, hogy az olvasó megtalálja ezeknek a témáknak a helyét a 20. századi kulturális antropológia egész vizsgálódási területén belül.

...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)

A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.

A válogatás egy kevéssé ismert és eddig föltáratlan iratanyagból, a Tiszántúlon birtokos Dessewffy család XVIII. századi gazdálkodásából ad ízelítőt. E dokumentumok tartalmukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: szerződéslevelek (contractusok), vármegyei rendeletek, földesúri utasítások, összeírások, uradalmi alkalmazottak elszámolásai, valamint jobbágyok panaszlevelei. A közölt anyag különös értékét adja, hogy az 1777-es úrbér rendezés utáni éveket mutatja be, s képet kapunk a jobbágyszolgáltatások változásáról éppúgy, mint a jobbágy-földesúr, valamint a tisztviselők viszonyának, életkörülményeinek alakulásáról.