Állambiztonsági hálózatok és egyházi kisközösségek

A könyv a korabeli állambiztonsági nyomozó szervek (politikai rendőrség) csak manapság hozzáférhetővé váló forrásanyagaira támaszkodva tárja fel és követi nyomon a Vatikán és a közép-kelet-európai katolikus egyház hálózati kapcsolatrendszerét, egyfelől a titkos ellenálló egyházi sejtek működését, másfelől ennek kifutásaként a nemzeti katakomba egyházak létesítésére tett erőfeszítéseket Kelet-Közép-Európában. A szerző a politikai rendőrség kriminalizáló célzatú interpretálásaihoz képest következetesen érvényesített forráskritikával a történtek igaz, komplex, okadatolt feltárására törekszik.

Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton

Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült egyetemisták 1957-ben alapított szervezete, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (UFHS) 14 országban, 3 földrészen fogta össze a magyar fiatalokat. A magyar állambiztonság az 1961-től MEFESZ nevet viselő szervezet több vezetőjét behálózta, beszervezte, akik 1967-re szétbomlasztották, majd feloszlatták a szövetséget. Várallyay Gyula, aki egykor elnöke volt a diákszervezetnek, több mint 40 év után járt utána, hogy kik és milyen módon árulták el diáktársaikat, a szabad egyetemisták szövetségét és a magyar forradalom emlékét.

Jelen mű az idei kerek évforduló alakalmából a Johannita Rend Magyar Tagozatának a szellemiségébe nyújt bepillantást, valamint a történeti bemutatására vállalkozik. E kötet elsődleges feladatának az eltelt kilenc évtized jelentős eseményeinek és johannita személyiségeinek a kiemelését tekinti, emiatt egyes fejezetekben a részletek dominanciája figyelhető meg. Az évszámok és egyéb adatok megkerülése nélkül nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás lett volna egy-egy johannita-életút alakulásának érzékletes bemutatása. Ugyanakkor megpróbálja tárgyát, a lényeget kiemelve megközelíteni, ehhez – és talán ez a legfontosabb megkülönböztető jegye – egy sajátos hangulatot is teremt: a magyar történelembe ágyazott rendi és tagozati johannita történések segítségével.

Zachar Péter Krisztián kötete az 1848/49-es szabadságharc korai szakaszába, az önvédelmi háború kezdeti időszakába enged betekintést. A szerző arra vállalkozott, hogy a hazai szakirodalmi feldolgozások, forráskiadványok és levéltári állagok mellett elsősorban a bécsi Hadilevéltár anyagainak, illetve az osztrák-német történetírás legújabb eredményeinek hasznosításával rajzolja meg a magyar nemzettudat számára oly meghatározó, Pákozd-Sukoró térségben lezajlott első sikeres csatát követő hónapok történéseit.

A Galga menti interjúk elkészítése során a huszadik század magyar történelmének azon csomópontjai bemutatására vállalkoztunk, amelyek a társadalom nagyobb részének az életére meghatározó módon hatottak. Különösen fontosnak tartottuk azon témák körbejárását, amelyek a kommunista diktatúra évtizedeiben tabunak számítottak, a tűrt és tiltott „mező” határán találhatóak. Így kötetünkben érintjük a revízió témáját, a második világháborút követő hadifogságot, az egyházi iskolák államosítását, a diktatúra alatti vallásgyakorlást, a kuláktalanítást, az 56-os forradalmat követő megtorlást és a manapság újra fókuszba kerülő ügynökkérdést is.

A Sárospataki Református Kollégium a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedeiben kivételes helyet foglalt el a hazai kulturális életben. Itt vezették be a magyar tanítási nyelvet hazánkban először, egyedülállóan gyakorlatorientálttá tették a jogászképzést, s számos új tantárgy felvételével bővült, változott a kollégium funkciója.