Hasonló termékek
Illatos koporsó
Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".
Szerelmeslevelek Sztálinhoz
Juan Mayorga spanyol drámaíró 1965-ben született Madridban. Filozófia és matematika szakos diploma után a történelem és az esztétika területén folytatja kutatásait, számos tanulmányt ír Walter Benjaminről, Ernst Jüngerről, Georges Sorelről, Donoso Cortés-ről, Carl Schmittről és Franz Kafkáról.
Üzenetek a számkivetésből
Korunk irodalmi életében nehéz feladatot vállal, aki Mariella Mehr költeményeihez hasonlókat keres. Verseinek hevessége és drámai ereje egy éjszakai vulkánkitörés képeit idézi fel. A vulkán mélyben rejtőző, izzó köveket röpít magasba, felszaggatja és átvilágítja a környező világ sötétségét. Ezekkel a versekkel való találkozás félelmetes, ugyanakkor meglepően szép élmény. Olyan, mint egy vérző seb, egyúttal lenyűgöző csoda… (Kurt Marti)
Stefan
Ruedi Klapproth svájci ifjúsági regényíró könyvének főszereplője a 13 éves Stefan, aki kar nélkül született, és élete nagy részét családjától távol, egy otthonban tölti. Testvére, Willi, látva szenvedését, kitartó küzdelembe kezd, hogy Stefan újra a családdal tölthesse a hétköznapjait. A nehézségek ellenére tervét sikerül megvalósítania, de a két testvér előtt további megpróbáltatások állnak…
Mi, hullámok
Leírás
„A háború jelenlévőbb, mint a béke, és az életnél még mindig jelenlévőbb a halál. Csak minden csatározás befejeztével zúghat fel a nagy vád, és úgy tűnik, igazán csak most pecsételődött meg azok sorsa, akik nem térnek vissza többé. Csak ma vetődik fel a gyászolók szívében a szörnyű kérdés áldozatuk értelméről, és ebből a vádból holnapra talán vádemelés válik, gyilkos viszály a végzet pusztító hatalmával. Mert az egyik számára úgy tűnt, korán befejeződött, míg a másiknak előnyösebb beteljesülés volt a győzelmi mámor, mint amit egy egész élet munkája nyújthatott volna neki. De hányan találták keménynek a háború mesterségét és keserűnek a halált, és ők sem kerülhették el sorsukat.”
Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni „nulladik órában” papírra vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében készült.