Leültünk az ágyra, kezét a combjára tette.
– Ma is a Süsüben vagyok. 
– Látom.
Hanyatt feküdt, felhajtotta a zöld ruhát.
– Egyébként ez a kínálat. 
Egymás szájának estünk. Sosem csókolóztunk annyit, mint ezen a délutánon. Öleltem, a hátát, karját simogattam. Kibújtattam a ruhából, legörgettem a bugyiját. Cirógattam az arcát, a hajára leheletfinomságú puszikat adtam. Ujjaim becsúsztak a szájába, harapta, nyelte őket.

Czifrik Balázs költő, szerkesztő 1975-ben született Győrben. Előző kötete Híd, hullám, háló címmel jelent meg a JAK-Kijárat gondozásában 2001-ben.

Van-e arca egy téli padnak, egy varjúnak, egy erdőnek, a szélnek? És van-e arca az embernek?Arc-e még az, ami folyamatos változásban, áramlásban, időben létezik, ami nem hagy időt már arra sem, hogy otthonossá és ismerőssé váljék, ami szüntelen vándorlásként határozza meg a beszédet? És vajon a beszéd képessége, a hangszükségképpen feltételezi-e az arc létét?

Ezek a rituális szenvtelenséggel és igen szűkszavúan (le)beszélő, (le)építkező versek ideig–óráig akár hidegen is hagyhatják olvasójukat. Kályha sehol, az esetleges hőhullámok mintha inkább a váratlanul működésbe lépett műtárgyak – mint fridzsiderek – hátszelének volna tulajdonítható.”
Marno János

Mestyán Ádám 1979-ben született Szegeden. Arabista és esztéta. Verseinek többsége különböző irodalmi folyóiratokban az elmúlt tíz évben már megjelent. A szerző első kötete válogatás és újraírás eredménye.

„Világot teremteni vágyó líra a Lanczkor Gáboré, annak tudatában, hogy ez leginkább formavilágként juthat valódi létezéshez. Versként akkor, ha körbejárja azt, amit birtokba kívánna venni. S ez nem több, de nem is kevesebb, mint a sajáttá asszimilált-asszimilálandó nyelv.”
Fried István