Csak tenger és ég és nap. Koordináták nincsenek. És kényszer sem, hogy lenniük kéne. Csak nap és víz és semmi. Semmi más. Semmi, ami fontos. Csak ami lényeges. Semmi. Más.

„...ölni tudtok, jó urak: bezzeg
Ha életet tudnátok adni, akkor
Érdemlenétek meg az uralkodást.”
Katona József: Bánk bán

„A Marx téri aluljáró a szürke hétköznapok hangulatát árasztotta. A játékteremben a nyerőgépek nyertek. A Burger King skót ajánlatot tett. A hajléktalanok már megágyaztak a telefonfülkékben. A Princessnél épp kisült a túrós táska, de a Blahánál már jóllaktam. (...)”

A ​regény egy kivert kutya története, aki egy beomlott ház romjai alatt rátalál Granicsári Gézára, s megmenti az életét. Granicsári 1959-ben élete sorsfordulójához érkezik: érett fejjel próbál pályát módosítani s egy szatirikus regényt ír, mely a Rákosi-érában szerzett tapasztalatait rögzíti.

Végezetül pedig meg kell vallanom, édeseim, hogy bár életemben a lehető legkimerítőbben olvastam el minden könyvet, most már egyáltalán nem tudok szabadulni attól az iszonyatos gondolattól, hogy végtére is egész életemben ugyanazt a könyvet olvastam, ugyanolyan lapokkal és ugyanolyan oldalakkal, melyekre egy számomra teljességgel érthetetlen szöveget írtak.

A szerző Babits Mihály munkásságának egy kevésbé kidomborított oldalával foglalkozik kutatóként évek óta: vizsgálódásai középpontjában az irodalomtudós Babits áll. A költő 1919-ben tartott egy egyetemi előadássorozatot, amelynek a keretei között kifejtette akkor sok tekintetben újító szemléletűnek számító irodalomelméletét.