Állambiztonsági hálózatok és egyházi kisközösségek

A könyv a korabeli állambiztonsági nyomozó szervek (politikai rendőrség) csak manapság hozzáférhetővé váló forrásanyagaira támaszkodva tárja fel és követi nyomon a Vatikán és a közép-kelet-európai katolikus egyház hálózati kapcsolatrendszerét, egyfelől a titkos ellenálló egyházi sejtek működését, másfelől ennek kifutásaként a nemzeti katakomba egyházak létesítésére tett erőfeszítéseket Kelet-Közép-Európában. A szerző a politikai rendőrség kriminalizáló célzatú interpretálásaihoz képest következetesen érvényesített forráskritikával a történtek igaz, komplex, okadatolt feltárására törekszik.

Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton

Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült egyetemisták 1957-ben alapított szervezete, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (UFHS) 14 országban, 3 földrészen fogta össze a magyar fiatalokat. A magyar állambiztonság az 1961-től MEFESZ nevet viselő szervezet több vezetőjét behálózta, beszervezte, akik 1967-re szétbomlasztották, majd feloszlatták a szövetséget. Várallyay Gyula, aki egykor elnöke volt a diákszervezetnek, több mint 40 év után járt utána, hogy kik és milyen módon árulták el diáktársaikat, a szabad egyetemisták szövetségét és a magyar forradalom emlékét.

Jelen mű az idei kerek évforduló alakalmából a Johannita Rend Magyar Tagozatának a szellemiségébe nyújt bepillantást, valamint a történeti bemutatására vállalkozik. E kötet elsődleges feladatának az eltelt kilenc évtized jelentős eseményeinek és johannita személyiségeinek a kiemelését tekinti, emiatt egyes fejezetekben a részletek dominanciája figyelhető meg. Az évszámok és egyéb adatok megkerülése nélkül nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás lett volna egy-egy johannita-életút alakulásának érzékletes bemutatása. Ugyanakkor megpróbálja tárgyát, a lényeget kiemelve megközelíteni, ehhez – és talán ez a legfontosabb megkülönböztető jegye – egy sajátos hangulatot is teremt: a magyar történelembe ágyazott rendi és tagozati johannita történések segítségével.

Karrierek és konfliktusok egy nagykun família életében (1745–1867)

Pozsonyi Zoltán könyve egy nagykunsági redemptus família majd két évszázadon átívelő történetét eleveníti meg a család vagyoni helyzetét megalapozó, a helyi vezetőrétegbe emelkedő őstől az utódok generációin át, akik különböző módon éltek a rájuk hagyott anyagi és nem anyagi jellegű örökséggel.

Kötetünkben ​a kommunista állambiztonsági szolgálatok egyik legfontosabb működési területével ismerkedhet meg az olvasó. A „Fehér Hollók” munkacsoport fiatal kutatói egy korábban „szigorúan titkos” belügyi tankönyv elemzésével mutatnak rá azokra a törekvésekre és módszerekre, amelyek a kommunista titkosszolgálatoknak a hazai egyházak elleni munkáját meghatározták.

Zachar Péter Krisztián kötete az 1848/49-es szabadságharc korai szakaszába, az önvédelmi háború kezdeti időszakába enged betekintést. A szerző arra vállalkozott, hogy a hazai szakirodalmi feldolgozások, forráskiadványok és levéltári állagok mellett elsősorban a bécsi Hadilevéltár anyagainak, illetve az osztrák-német történetírás legújabb eredményeinek hasznosításával rajzolja meg a magyar nemzettudat számára oly meghatározó, Pákozd-Sukoró térségben lezajlott első sikeres csatát követő hónapok történéseit.