Ének az udmurt hősökről

A most kezünkben tartott kötet az udmurtok „nemzeti” eposzát tartalmazza.E hányattatott sorsú munka elkészülte elválaszthatatlan attól a törekvéstől, hogy az udmurt (votják) nép meghatározza magát a világ népei között, s ezt úgy tegye, hogy saját, ősinek és eredetinek tartott népi gyökereire támaszkodik. Nagy hagyománya van annak, hogy egy nép ébredésének fontos lépcsőfoka a népi eposz keresése, megalkotása. Ebbe a folyamatba kapcsolódik be, a nemzetközi áramlathoz képest kissé megkésve, de a saját társadalomtörténeti folyamatainak teljesen megfelelő időpontban az udmurt eposz.

Bár a fenti kérdések látszólag függetlenek egymástól, mindegyikük ugyanahhoz a problémához kapcsolódik: ahhoz, hogy milyen határmunkálatok folynak a tudományban. A tudomány folyamatos viták és harcok színtere, amelyekben a nyilvános térben megnyilatkozó szereplők újra- és újrarajzolják a tudományterületek közötti és a tudományt körülölelő határokat. A kötet tíz tanulmánya közös elméleti keretben elemzi ezeket a határmunkálatokat.

Az Egyetértés-gépezet tanulságos, felkavaró és ellentmondásos médiaelméleti fejtegetés köszönhetően annak, hogy a nem is olyan távoli múlt becstelenségei, amelyeket feltár, a jelen visszásságairól is árulkodnak.

E tanulmánykötet a szerző magyar ökofalvakról írt munkáiból nyújt válogatást. Az ökofalu olyan alternatív életmód-kísérlet, amely viszonylag keveseket vonz, és még kevesebb azoknak a száma, akik a szándékon túl meg is tudják valósítani. Mivel a magyarországi ökofalvakban lakók lélekszáma legfeljebb 500 fő, azt gondolhatnánk, hogy valójában marginális jelenségről van szó. Mégis érdemes vele foglalkozni: egyrészt mert az ökofalusi értékrend vizsgálata - tehát, hogy mi ellenében és mi mellett jön létre - jelen társadalmunk problémáinak diagnózisa lehet; másrészt mert rendkívül érdekes társadalmi kísérlet, amely a társadalomtudományok számára (is) izgalmas kutatási terepet kínál, önmagán túlmutató kérdéseket vetve fel.
 

Erza és moksa népköltészeti anyag feldolgozásával írta Alekszandr Markovics

A Masztorava szervezet ma már nem létezik, követelései, célkitűzései megvalósulatlan ábrándok maradtak éppúgy, mint a korábbi Mordvin Kulturális Felvilágosító Társaságé is 1917-ben. De most már él a Masztorava eposz, az erzák és moksák népi eposza, népköltészetük művészi enciklopédiája, és ezzel a magyar kiadással nemcsak új köntösben jelenik meg, hanem remélhetőleg új életre is kel egy valamivel tágabb térségben. Olvassák élvezettel és gondoljanak hőseinek ma élő utódjaira is!

"Könnyű léptekkel járj tavasszal, Földanya áldott állapotban van" - mondják az indiánok. Azt értik alatta, hogy a Föld, a görög mitológiában a széleskeblű ősanya, Gaia ( Gea ) az, amely a földi életet hordozza és az ember csak egy lény a sok közül, mely testét tapodja. Ám emberlétünk nem csak áldás, átok is: azok a módszerek, technikák, átalakítások, amelyeket tiszteletlenül végrehajtunk az ősanya testén, hogy civilizációnkat felépítsük és bonyolult társadalmainkban még bonyolultabb emberi- gazdasági kapcsolatok hálóit fonjuk, alapvető érdekellentétben állnak a természeti folyamatokkal és a rendszerrel, amelyből kinőttünk.