Einer der bedeutendsten geistigen Neuansätze an der Wende vom 18. zum 19. Jahrhundert ist die Erkenntnis der geschichtlichen Verfasstheit der Wirklichkeit im Ganzen. Das geschichtliche Bewusstsein hat nicht nur die Philosophie, sondern auch die Theologie herausgefordert. Man muss hier nur auf die historisch-kritische Erforschung des Neuen Testaments hinweisen: Die Trennung des historischen Jesus vom Christus des Glaubens ging mit der Gefahr einher, dass der Glaube seine historische Wurzel verliert. Deshalb ist in der modernen Christologie die Bemühung festzustellen, die geschichtliche Existenz des Jesus von Nazareth als konkreten Menschen verstärkt in den Blick zu nehmen.

"A különböző nézőpontú pedagógiai-szakmai viták erőterében igen fontosnak és szükségesnek tartom azt, hogy a társadalom jövőjét is formáló erkölcsi nevelés kérdéseiben az Olvasót egy szerteágazó és izgalmas szellemi kalandra hívjam."

Dr. Pálvölgyi Ferenc

Családi vitákról nem szokás beszélni. Lehet-e a reformáció emlékévében a protestantizmus családján belül lezajlott vitáról szólni? Talán csak az adhat erre felhatalmazást, ha ezáltal közelebb kerülünk felekezeti identitásunk mélyebb megismeréséhez.

Nagy József monográfiája fajsúlyos kettősség körül forog: a munka (örök) élet és (örök) halál szféráinak egyetemesen átfogó kozmológiai megragadását hajtja végre.

Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

Az „ikon" a Septuagintában az ábrázolásba rejtett „gondolati" kép, valamint az „alaktalan bálványkép” jelentésében is használatos. Következésképpen már itt megvan a lehetősége az ikontisztelő és az ikonromboló magatartás megjelenésének. Minden a kiindulástól függ: ha az ábrázolást puszta tárgynak fogjuk fel, akkor tisztelete – bálványimádás, és így az ikonrombolóknak van igazuk; amennyiben viszont ez az ábrázolás olyan kép, amely az isteni képre vezethetô vissza, és azzal megbonthatatlan kapcsolatban van, akkor az ikontisztelet nemcsak szorosan a keresztény hitvalláshoz tartozik, hanem szerves része lesz a „láthatatlan Isten képe" – Krisztus – isteni megtestesülésébe vetett hit kifejezésének. (Lepahin Valerij)