A mai morálteológia szeretne megújulni, s ehhez merítenie kell az eredeti források frissességéből. Így az erkölcsteológia szisztematikus felépítésében hangsúlyosabban előkerül a Biblia, s főleg a hegyi beszéd. Itt olyan tiszta forrásra, gyújtószikrára találunk, amely a történelem végéig hatni fog. Elbűvölve olvassa minden kor minden kereszténye.

Kötetünk nem a hagyományos értelemben vett kultusztörténet, jóllehet vizsgálódásaink során általában történeti perspektívába helyezzük a kérdéseket. Igyekeztünk egyes problémáknak az izraelita gondolkodásban tetten érhető legkorábbi felmerüléséig visszanyúlni; de nem felejtkeztünk meg arról sem, hogy néhány helyen egészen a korai zsidóság irodalmáig futtassuk ki anyagfeldolgozásunkat - az ókori Izrael ezen általában kevéssé ismert korszaka ugyanis sok meglepetéssel tud szolgálni az érdeklődőknek.

Füzetünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola által 2016. november 19-én rendezett tudományos konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza.

Az istentisztelet, a liturgia: kultusz, amely a szó eredeti értelmében "művel, alakít". Műveli a transzcendens és az immanens közötti kapcsolatot, művel a közösség személyköi kapsolatait, és végeredményben - ezekkel összefüggésben - műveli magát a kultuszban részt vevő egyént is. 
 

A deuterokanonikus irodalom alapvető kérdései

Az ​Ószövetség ún. „deuterokanonikus” könyvei – Tóbiás/Tobit, Judit, 1-2 Makkabeusok, Sirák fia, Salamon bölcsessége, Báruk, Jeremiás levele, Eszter és Dániel kiegészítései – elsőrendű fontosságú információkat szolgáltatnak a Kr. e. két évszázadban élő zsidóság teológiájának, illetve tágabban vett eszmetörténetének és világlátásának megértéséhez.