A ​kötet Bartók Béla 1936-os kis-ázsiai népzenei gyűjtőútjának eredményeit mutatja be. Magyar nyelven a mű most jelenik meg először, és elsőként tartalmazza a török versszövegek magyar fordítását, valamint a gyűjtés hanganyaga is először jelenik meg az interneten, a monográfiával egy időben.

A könyv a hazai folklórkutatás legendás alakja, Istvánovits Márton hagyatékából előkerült, a kaukázusi népek körében gyűjtött mesék fordításaiból nyújt válogatást. Mint Istvánovits írja: "A kaukázusi népek folklórjában folklórjuk heroikus aspektusát, hősi attitűdjét, amely, mint minőség áthatja egész folklorisztikus alkotás-univerzumukat, az összes műfajt és minden egyes alkotást, kitüntetten kell kezelnünk."

Rendszeralkotás, nyilvántartás, digitális archívum

A ​népzenekutatás nagy utat járt be a romantika lelkes érdeklődésétől a 20. század elején kikristályosodó modern tudományszemléletig, miközben megszületett a kutatás tárgyának pontos meghatározása, a népzene fogalma is. A klasszikus hőskort a módszeres kutatás viszonylagos nyugalma követte. Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen gyökeres változást hoz majd a következő századforduló. Beköszönt a digitális kor.

A Dél-Dunántúl pusztulása 1683–1685-ben

A kötet az egyház egykori birtokosi szerepkörével összefüggésben keletkezett magyar helynevek sajátosságait mutatja be. Kitér a történelmi körülményekre, amelyek e kulturális névtípus keletkezését és terjedését a középkori Magyar Királyságban meghatározták, illetve az egyházi tulajdonost jelölő névformák fenntartásához a későbbiek során hozzájárultak.

A kötet tizennégy tanulmányt tartalmaz elsősorban a vallási néprajz, vallásantropológia tárgyköréből, amelyek a 2016-ban Pécsett megrendezett Hungarológiai Kongresszus azonos című szimpóziumának előadásaiból készültek.