A magyar társadalomtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.

Poliziano tizenkét könyvbe szerkesztette leveleit, ezek közül az első négy könyvet foglalja magába e kötet a latin eredetivel együtt, így a haladó latintanulók számára kitűnő lehetőséget ad a gyakorlásra.

...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)

A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.

A valdensek - kicsiny létszámuk ellenére - egy napjainkban is aktív közösségi életet élő, 12. századi eredetű keresztyén vallási csoport. Rendkívül értékes, ősi kultúrát őriznek, hagyományaik, szellemi hagyatékuk páratlan a maga nemében.

Lénárd Sándor, a magyar születésű legendás író, orvos, műfordító nevét sokan ismerik. Két világháborún átívelő kalandos élete Magyarországról Bécsbe, Rómába, majd a brazíliai őserdő szélére vetette. Egyik levelében Karinthy Ferenc így udvarol neki: nagy ember vagy, méltó mind az irodalmi, mind az orvosi Nobel díjra, latinul pedig jobban tudsz, mint Vergilius és Boethius együtt.

Spinoza (1632–1677) filozófiai fő műve, a posztumusz kiadott Etika a hagyományos és a radikálisan új gondolkodásmód egyedülálló ötvözete. Szisztematikus elméleti mű, de a mindennapi élet éleslátó analízise is, mely előkészíti mind a Teológiai-politikai tanulmányt, mind a Politikai tanulmányt.

A kötetben részletgazdag képet kaphatunk a magyar főnemesség császárvárosi integrációjának különböző színtereiről az iskoláktól a Habsburg-udvartartáson és a központi kormányszerveken keresztül egészen a reprezentatív városi paloták világáig. A monográfiában a szerző egy évtizedes, kiterjedt levéltári alapkutatásainak az eredményeit adja közre, amely révén az olvasó egészen új szemszögből szemlélheti a 18. századi Habsburg–magyar kapcsolatokat.