Carlos Antonio Aguirre Rojas: Engedelmeskedve parancsolni.A mexikói neozapatizmus politikai tanulságai

224 oldal, ISBN 978-963-236-527-5, Ára: 2200 Ft

Milyen tanulságok vonhatók le az 1994 januárjától – a kelet-európai rendszerváltozásokat követően, ám Seatt le és a társadalmi világfórumok megszerveződése
előtt – kibontakozó mexikói neozapatista
mozgalom közel két évtizedes történetéből? Miért
Chiapasban, „a haza legelfeledettebb zugában”
(ahogyan a neozapatisták mondják) szökött szárba
ez a mozgalom? S miért Mexikóban, Latin-Amerikában? Mit jelent és milyen üzenetet hordoz a
neozapatista „másmilyen politika”, hogyan működik
a „másmilyen demokrácia” és a „jókormányzati
junta”, s mennyiben fejez ki az indián őslakosok eme bázismozgalma egyetemes követeléseket? Mennyiben testesíti meg az 1968 utáni mexikói baloldali társadalmi-politikai küzdelmek szintézisét, és milyen helyet foglal el a Latin-Amerika-szerte létező s feljövőben lévő rendszerellenes és antikapitalista
mozgalmak között?

Carlos Antonio Aguirre Rojas (1955), a mexikóvárosi Universidad Nacional Autonóma de México társadalomkutató intézetének történészprofesszora, a Contrahistorias című baloldali, rendszerkritikai folyóirat
főszerkesztője e kérdések megválaszolásához
kínál kétségtelenül szokatlan – elkötelezett és beleérző, a marxi, braudeli, sartre-i, foucault-i társadalomtudományi fogalmi apparátust a neozapatista őslakos világszemlélettel egyesítő – válaszokat.